James bejelent�se �ta alig telt el p�r perc, de m�r az eg�sz Weasley csal�d Ron �gy�t �lte k�rbe. A v�r�s haj� fi� el�g s�padt volt m�g, de ez teljesen norm�lis a k�m�b�l val� fel�bred�s ut�n. - Jaj, Ron! �gy �r�l�k! - zokogott fia v�ll�t �t�lelve Mrs Weasley. - Annyira hi�nyozt�l, �csk�s! - veregette meg �ccse v�ll�t Fred. - K�szi, anya... - sz�lt gy�trelmes arccal a legifjabb Weasley fi�, majd leh�mozta mag�r�l anyja �lel� karjait. - Tudom, hogy hi�nyoztam, de nincs most id� az �mleng�sre. Meg kell tudnom, mi t�rt�nt aznap este, amikor ide ker�ltem! Ugye mindenki j�l van? Harry, Hermione - itt jelent�s�gteljesen elpirult - �s mindenki m�s! �s persze a h�gom... Hol van Ginny? - hirtelen megkem�nyedtek az arcvon�sai. - Nyugodj meg, fiam! - sz�lt gyeng�den Arthur. - �gy gondolom, jogod van tudni. Mi�rt is ne lenne?! Hermione j�l van, �s mindennap meg szokott l�togatni t�ged. Val�sz�n�leg holnap reggel is ide fog vezetni az els� �tja. Szerintem, ne mondjuk el neki, hagy legyen meglepet�s... Ami Ginnyt illeti, nos � itt fekszik nem messze t�led, a folyos� m�sik v�g�n... k�m�ban - Ron megmarkolta leped�je sark�t. - Semmi baj, apa; mondd tov�bb! - A h�god �llapota stabil, de sajnos ki kell v�rnunk azt a pillanatot, hogy felkeljen - s�hajtott. - Ami pedig Harryt illeti, h�t �... - Mr Weasleynek nehez�re esett valamit is mondani. Tudta, Ron �sszet�rik, de meg kellett mondania. - Harry meghalt. Ron arca a s�padt sz�n�rnyalatb�l hirtelen falfeh�rr� v�lt. A jelenl�v�k percekig csak a n�ma Ront figyelt�k, amikor az v�ratlanul megt�rte a csendet. - El kell mennem a s�rj�hoz! Hol tal�lom? - Nem hiszem, hogy most ez lenne a legtan�csosabb - szipogott Molly. - Pihenned kell m�g, Ron! - Nem �rdekel! - csattant fel. - L�tni akarom! - Rendben. Reggel bej�n Hermione, majd megbesz�lem vele, hogy menjetek el. Biztos szeretne besz�lgetni veled, �s lehet j�t tesz mindkett�t�knek, ha egy�tt l�togatj�tok meg az eml�khelyet. Ti voltatok Harry legjobb bar�tjai. - K�sz�n�m - sz�lt a f�rfi. - Ideje lassan menn�nk, fiuk! - sz�lt a Weasley fi�k anyja. - Holnap megl�togatunk, dr�g�m! Val�sz�n�leg, reggel Hermione is bej�n hozz�d! - Ok�! J� �jt! - Szia, Ron! - k�sz�nt el a csal�d �ssze tagja k�rusban. A f�rfi szem�re nem igaz�n j�tt �lom aznap �jszaka. Tal�n t�l sokat fek�dt hasznavehetetlen�l. Eg�sz �jszaka, csak a csata j�rt a fej�ben, �s az, hogy mi�rt kellett Harryt elvesztenie. Persze tudta, hogy a testv�re is k�m�ba van, de azt a helyzetet nem �rezte olyan rem�nytelennek. Ha � fel tudod kelni, Ginny is fel fog, �rezte... Odakint m�g ez es� is eleredt. Ron nem is tudta h�ny �r�ja gondolkodhatott egymag�ban, amikor arra lett figyelmes, hogy halkan kattan a z�r, �s egy csukly�s n� l�p be hozz�. A n� kez�ben egy poh�r g�z�lg� k�v�, �s egy k�teg friss �js�g volt. Nem vette �szre a f�rfit. A kez�ben l�v� �js�gokat letette a szoba sark�ban �ll� kis asztalra, majd � is helyet foglalt. V�zt�l cs�p�g� csukly�j�t �vatosan leemelte a fej�r�l, �gy m�r az �gyon fekv� f�rfi felismerhette l�togat�j�t. Hossz�, barna haj�, kecses, b�r most meggy�t�rt arc� n� volt. Nem m�s mint, Hermione Granger. Hermione kinyitotta az els� keze �gy�be ker�l� �js�got, m�g mindig nem figyelve az �gyon t�tlen�l fekv� Ronra. - Hermione - sz�lt Ron, megunva a hallgat�st. A n� ijedt�ben felpattant a sz�kr�l, nem hitte el, hogy Ron sz�l hozz�. N�h�ny m�sodperc hallgat�s ut�n, Hermione megk�nnyebb�lten szaladt oda az �gyhoz, �s h�zta mag�hoz a meglepett f�rfit, aki nem volt hozz�szokva, hogy volt oszt�lyt�rsa ilyen k�zel menjen hozz�, b�r mi tagad�s, nem volt rossz �rz�s. - �risten, Ron... - a n� csak suttogni tudott a megk�nnyebb�l�st�l. - Ez nem lehet igaz! Mikor kelt�l fel, �s mi�rt nem sz�lt nekem senki?! - Nyugodj meg, Hermione! - csit�totta a f�rfi. - �jszaka t�rtem magamhoz, de direkt nem sz�ltunk neked. Gondoltuk, ez �gy nagyobb meglepet�s lesz, �s gondolom, nem is t�vedt�nk. - H�t az biztos, Ronald Weasley; a fr�szt hoztad r�m! - Ne haragudj! - Ron a n�re n�zett kiengesztel� tekintettel. - Egye fene. �gy �r�l�k, hogy l�tlak. Azt hittem sohasem fogsz magadhoz t�rni! Abba biztos belehaltam volna! - hi�ba a feln�tt viselked�s, Hermione belepirult szavaiba. - �n is �r�l�k, de hallottam, mi t�rt�nt aznap �jszaka. Hermione, �n �gy sajn�lom! - �n is, �n is! Szeg�ny Harry, igaz�n nem �rdemelte ki a sors�t. De v�g�l is a k�ldet�s siker�lt, csak az nem mindegy milyen �ron. - Ahogy mondod! - s�hajtott. - Hermione, tegnap este besz�ltem a sz�leimmel, �s szerintem j�t tenne nek�nk, ha elmenn�nk valamikor a Roxfortba megl�togatni Harry s�rhely�t. - Nem is tudom, �n f�lek. Nem tudom, hogy hatna r�m, ha el�j�nn�nek az eml�kek. Lehet, megnyugszom, de az is lehet, m�g jobban felkavar lelkileg. De tudod mit - vonta meg a v�ll�t. - Ha nem megy�nk el, nem is fogjuk megtudni soha. Itt az id�, hogy szemben�zz�nk a m�lttal. Tenni m�r �gy sem tudunk ellene semmit, �s tal�n valahol Harry is �rzi, hogy gondolunk r� akkor is, ha � nincs m�r itt vel�nk! - Igazad van, Hermione, el kell menn�nk! M�r csak az a k�rd�s, hogy mikor? �jszaka az orvosok azt mondt�k, ma m�r elhagyhatom a Mung�t, egyszer�en nincs semmi �rtelme itt maradni. Ha gondolod, ma d�lut�n elmehetn�nk. Sz�lok McGalagonynak, hogy oda hoppan�lunk! - Rendben! Akkor �n hazamegyek k�sz�l�dni, de el�tte megl�togatom Ginnyt. B�r az �j �pol�ja mindig mellette van. Nagyon aranyos n�, b�r nekem egy kicsit fura. - Nem baj az, hogy fura, csak vigy�zzon Ginnyre. - Igazad van! - sz�lt, majd �t�lelte a f�rfit, �s k�t puszit nyomott az arc�ra. - D�lut�n tal�lkozunk! Elmegyek �rted az Od�ba! - Rendben! Szia! - Szia, Ron! oooOoOooo Mialatt lent Hermione �s Ron �pp Harry s�rja fel� vett�k �tjukat, Elen �s Harry Siriusn�l �cs�r�gtek, hiszen a n� az el�bb jelentette be, hogy f�rjhez megy! - Ellie! Ez csod�latos! - �rz�keny�lt el Sirius. - �s megtudhatn�m, hogy mikor lesz a menyegz�? - Persze, Siri - vigyorgott a n�. - Olyan j�lius k�rny�k�re tervezz�k Williammel. Tudod, el�sz�r m�g be kell fejezn�nk az iskol�t, nem szabad elsietni semmit! - Nem szabad elsietni semmit?! - kacagott. - Na ezt ne mondtad volna! Hiszen csak h�sz �ves vagy �s m�ris bek�tik a fejed. - Igen, de semmi �rtelme nincs tov�bb v�rniuk - adott hangot elk�pzel�seinek Harry. - Ell hely�be �n is megtenn�m, de nekem m�r k�s�. - Ne but�skodj, Harry! Hol lenne neked k�s�! - h�k�lt h�tra sz�k�ben Elen. - Nem, nekem m�r k�s�. �n elvesztettem azt az asszonyt, akivel �ssze akartam k�tni az �letem, �s jelenlegi helyzetem szerint, legal�bb m�g hetven �vet v�rhatok r� - s�hajtott v�gyakoz�an. - Ami k�sik, nem m�lik - sz�lt b�lcsen Sirius. - Rem�lem... - �s mond csak Ellie, hol fogj�tok tartani a menyegz�t�ket? - v�ltott t�m�t az id�sebb f�rfi. - M�g nincs konkr�t terv�nk, de �gy gondolom, a rose-hamptoni templom lenne a megfelel� helysz�n, az ut�na l�v� fogad�st pedig a kast�lyban tartan�nk meg. Mindig is err�l �lmodtam. M�r h�nyszor elk�pzeltem magam, ahogy h�feh�r selyemruh�ban v�gigvonulok a padok k�z�tt, �s William az olt�rn�l v�r r�m. Ez volt minden �lmom. �s milyen furcsa, hogy az �lmaimban mindig ott volt Harry, mint tan�. - T�nyleg furcsa... - sz�lt az eml�tett. - Azt hiszem, nekem mennem kell. Meg�g�rtem Williamnek, hogy �tn�zem vele a m�gikus ront�sok c�m� anyagr�szt, h�tha kony�tok hozz� valamit. - Rendben, Harry. Add �t neki, hogy puszilom, �s, hogy este tal�lkozunk! - �tadom. Szia, Sirius! - Csa�, Harry! oooOoOooo H�v�s, nyirkos id� volt az iskola k�r�li birtokon, ahol most Hermione �s Ron s�t�lt Harry s�rja fel�. A Tiltott Rengeteg f�it hevesen r�zta a makacs sz�l, ami csak nem akart sz�nni. Az iskol�b�l gyerekzsivaj sz�r�d�tt ki a n�ma t�j fel�. A k�t j� bar�t, csendesen s�t�lgatott egym�s mellet, �s mag�ban nosztalgi�zott. Mindkett�j�knek rengeteg eml�kk�p villant �t az agy�n. Keser� volt ez a hazat�r�s, m�gis nyugtat�. A Fekete t� viz�t hull�mosra rajzolta az egyre csak er�s�d� sz�l, �s m�r az �ri�spolip sem b�jt el�. Igazi �szi arc�t mutatta most a Roxfort. Bezzeg r�gen nem ilyen volt, mindenhol gyerekek szaladg�ltak, ugratt�k egym�st; sok szerelmes p�r s�t�lt az esti sz�lben, hiszen az mindig olyan romantikus. �s milyen furcsa. Az ember szeme, ha kin�zne a n�m�n s�t�lgat� p�rosra, nem l�tna m�st, mint k�t embert, aki r�gi bar�tjuk s�rj�t keresi fel. De �k maguk enn�l sokkal t�bbet �reztek. F�jdalmat, csal�d�st �s rem�nyt. F�jdalmat, mert ilyen dolgok miatt kellett visszaj�nni a kast�lyba, amit r�gen az otthonuknak tekintettek; csal�d�st, mert semmi sem volt m�r olyan, mint r�gen, �s tal�n az is b�ntotta �ket, hogy sosem tudt�k befejezni a hetedik �v�ket. �s m�gis ott bujk�lt a rem�ny az �let�kben. Rem�ny, hogy egyszer �k is egy�tt lehetnek �gy, mint az esti szell�ben vid�man s�t�lgat�, szerelmes p�rocsk�k. Nem vallott�k m�g be egym�snak, de t�bb volt k�zt�k, mint bar�ts�g. Mindig t�bb volt k�zt�k, mint bar�ts�g, de most, hogy Harry elment, ez igaz�n kezdett szorosabb� f�z�dni. T�z perces n�ma s�ta ut�n meg�rkeztek oda, ahova szerettek volna. Ott �lltak a dics�s�ges, vil�gmegv�lt� Harry Potter s�rhelye el�tt. Ron nem igaz�n tudott mit mondani a helyre, hiszen t�l nagy volt benne a csal�dotts�g. Titkon azt rem�lte, hogy Harry �l, csak becsapt�k �t. De most, hogy itt �llt bar�tja domborm�ve el�tt r� kellett j�nnie, hogy mindez nem �tver�s. Harry val�ban meghalt, nincs t�bb�. Ezek a szavak olyan v�ratlanul hatoltak az elm�j�be, hogy nem tudta elfojtani a kik�v�nkoz� s�r�st Levetette mag�t a s�ros talajba, �s elkezdett zokogni. Hermione sem tudta meg�llni, hogy ne s�rjon, ez�rt Le�lt Ron mell�, �s egym�st �tkarolva b�cs�ztatt�k legjobb bar�tjukat, aki mindig csak a legjobbat akarta nekik, de m�r nincs t�bb�. F�jdalmas volt visszagondolni azokra a percekre, amikor a s�veg beosztotta �ket a Griffend�lbe, vagy amikor Hermione csatlakozott a k�t j� bar�thoz. Kit�r�lhetetlen percek maradtak azok mindny�juknak. �s most mi lett vel�k?! Egym�sra borulva s�rnak a s�ros f�ld�n, mint k�t j�t�k�t elhagyott kisgyerek. Annyi k�l�nbs�ggel, hogy �k nem a j�t�kukat, hanem a rem�nyt vesztett�k el a boldog �lethez. N�m�n zokogtak egym�s karjaiban hossz�-hossz� ideje, amikor azonban elkezdett esni az es�, �gy csendben felt�p�szkodtak a f�ldr�l, �s elindultak a kast�ly fel�. M�r majdnem el�rt�k a mened�ket jelent� iskol�t, amikor Ron megtorpant. Nem tudta, mit mondjon, de �rezte mondani kell most valamit a n�nek. - Hermione... - vett egy nagy leveg�t. - Tudom, ez nem ide illik, de szeretn�k t�led bocs�natot k�rni minden ellened elk�vetett hib�m�rt. Nagyon sajn�lom! Rem�lem, most, hogy Harry nincs t�bb� nem fogjuk elvesz�teni egym�st, hiszen nagy sz�ks�gem van r�d. R�d �s az eml�kekre... - �, Ron - a n� szorosan mag�hoz h�zta a f�rfit, majd halkan suttogta. - Soha nem hagylak el, Ronald Weasley! Ezt most meg�g�rem! Hermione nem tudta, mi m�st mondhatott volna m�g Ronnak. Tal�n elmondhatta volna, hogy szereti, de nem tette, ez nem a legalkalmasabb pillanat. �s ugyan�gy tett Ron is. � sem mondta el Hermione-nak, hogy mit �rez, m�g annak nem volt itt az ideje. Miut�n kibontakoztak egym�s �lel�s�b�l, csendesen a kast�ly fel� vett�k �tjukat. Amikor m�r fed�l volt a fej�k f�l�tt j�ttek csak r�, mennyire vizesek is. �gy d�nt�ttek megkeresik McGalagonyt, �s megk�rik, hogy haszn�lhass�k a zuhanyz�t, v�g�l is nem indulhatnak �gy haza mocskosan, s�rt�l cs�p�g� ruh�kkal. Miut�n lezuhanyoztak,�jul er�vel, kicsit nyugodtabban keltek �tra az igazgat�n� szob�ja fel�, hogy a kandall�ja seg�ts�g�vel elindulhassanak hazafel�. - J� napot! - sz�lt az id�s�d� n�, amint vend�gei bel�ptek a szob�j�ba. - Rem�lem megnyugodtak. Igyekszem rendbe tartani a s�rhelyet, �s ebben rengeteget seg�t Hagrid. Mellesleg �r�ln�k, ha �t is megl�togatn�k, hiszen � sem viseli t�l k�nnyen a dolgokat. Ez mindenkinek nagy t�r�s volt. - Rendben, professzor, de most menn�nk kell. �g�rem megl�togatjuk Hagridot is nemsok�ra, ezt nyugodtan adja �t neki is! Ha lehet, azt ne mondja, hogy itt voltunk, biztos megharagudna... - panaszkodott Hermione. - Rendben, Miss Granger! - K�sz�nj�k, �s most nem is tartan�nk fel mag�t, indulunk - sz�lt Ron, �s fel�llt a sz�k�b�l. A k�t j� bar�t a kandall� el� s�t�lt, majd bel�pett rajta. - Minden j�t, McGalagony! - sz�ltak vissza r�gi h�zvezet� tan�rjuknak. - Maguknak is! Viszl�t! oooOoOooo Lily �s James, amint v�geztek a munk�val, azonnal hazafel� indultak, hogy felh�vj�k Harryt. El akart�k �js�golni, hogy Ron felkelt. Alig l�ptek be a h�z ajtaj�n, Lily azonnal a k�sz�l�khez rohant, �s benyomta a gombot, amin a fia neve �llt. A telefon kics�ng�tt, majd felvette, egy izgatott hang. - Szia, anya! - ki�ltott �r�m�ben Harry. - Szia, Harry! J� h�rem van! - mosolygott anyja, hiszen elk�pzelte, milyen arcot fog majd v�gni a fia, ha megtudja bar�tja fel�p�lt. - Nekem is, akarom mondani Elennek, de � nincs itthon. - Szeretn�d kezdeni? - k�rdezte k�v�ncsian Lily. - Ha akarod. Sz�val r�gt�n a t�rgyra t�rek. Elen �s William eljegyezt�k egym�st. Jobban mondva tegnap este William�kn�l William megk�rte Elen kez�t. H�t nem csod�s? - hadarta el egy szuszra. - �risten, ez fantasztikus. Ha James megtudja... - �s mi a te j� h�red? - k�rdezte fia. - El sem fogod hinni, Harry. Tegnap ap�dat s�rg�s esethez h�vt�k, Ronhoz. Azt hitt�k, valami baj van. Nem is tudtam, hogy fogom majd elmondani neked, de nem. Ron bar�tod mag�hoz t�rt, kisfiam! �l �s virul - mosolygott Lily. - Ez hihetetlen... - Lily hallotta, hogy fia a vonal m�sik v�g�n alig kap leveg�t. - Ez nagyon szuper. Igaz�n j� h�rek. �s mi van Ginnyvel? - Ginny j�l van, az �llapota is stabil. Mindennap bemegyek hozz� �s besz�lgetek vele. Van egy olyan �rz�sem, hogy hallja. Harry legsz�vesebben megmondta volna az anyj�nak, hogy Ginny val�ban hallja, de nem tette. - Le kell tennem Harry. Ap�d megh�vta hozz�nk vacsor�ra a koll�g�it, m�g f�zn�m kell valamit. - Rendben, �s k�sz�n�k mindent! Szia, anya! - Szia, sz�vem! Puszilom Elent, �s sok boldogs�got k�v�nok, b�r mondd meg neki, hogy h�vjon fel! - �tadom, szia! - Szia!